Hírlevél
Feliratkozás:

 

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület

 

A római katolikus templom

GUZSIK TAMÁS

 

A mai templom 1775-1782. között épült, provinciális későbarokk stílusban. Berendezései (két oltár, szószék, egykori orgona) 1800. körül keletkeztek. Az építkezéshez a szomszédos Balatonszemes határában lévő Mindszent kolostorrom téglaanyagát is felhasználták. Ez a XVIII. századi értelmetlen pusztítások tipikus példája, de még a XIX. század végén is találkozunk hasonló barbársággal. A romokat ingyenes kő- és téglabányának tekintették, s ennek jónéhány középkori romemlékünk esett áldozatul (pl. Csepely templomát Veszprém megyében a XIX. sz. végén bontották le a helybeli lakosok, hasonló sorsra jutott Heves megyében Noszvaj XIII. századi temploma, vagy a zsámbéki volt premontrei kolostor és templom nagyrésze – hogy a várromok széthordásáról ne is szóljunk!). Pedig a szemesi középkori pálos kolostor akkor nem volt olyan állapotban, hogy a bontás és téglakitermelés indokolt lett volna. A török korban elnéptelenedett kolostor épülete a XVIII. század közepén még teljesen jó állapotban volt. Egy 1744-es kamarai irat szerint „Mindenszentek egyháza, a szentély felének kelet felé eső részének kivételével csak itt-ott romos, a falak magasan emelkednek ki, könnyen restaurálhatok. A sekrestyéhez tartozó torony épségben áll, csak vakolni kell, és a toronysisakot a helyére tenni ... A négyszögben épített kolostor romjai szinte mind a négy oldalon embermagasságig érnek, ezeket néhai Hunyady István az előző években nyolcszáz rénes forint költséggel helyreállíttatta ... A Balaton partjáról mintegy fél órára van ez a kolostor egy fákkal sűrűn benőtt domb tetején, amelyet délről félkaréjban hegyek vesznek körül, ahonnan a kilátás a Balatonra és a szemben fekvő zalai tájra páratlan. Amint régen is lehetett, csak egy emeletet kellene felépíteni és a cellákban tíz szerzetes is ellakhatna ... A domb tövében csaknem ötven ölnyire bőséges víz található, mely a hegyekben fakad és elegendő volna a majorság számára.” A rom pusztulásában a szóládi templom építéséhez elkezdett téglakitermelés csak az első lépés volt. A XIX-XX. század folyamán a romok maradékát a balatonszemesi Hunyady uradalom kisebb építkezéseihez termelték ki. Az uradalom kerítésében és egyes épületeiben a közelmúltban is láthatóak voltak a sötétre égetett középkori téglák. A rom teljes eltüntetése az utóbbi évtizedek „munkája”. 1968-ban még a területen néhol térdmagasságú falmaradványokat lehetett látni. Tíz évvel később már a rom helyének beazonosítása is komoly nehézséget jelen-tett, mert ekkor már semmilyen épített részlet nem jelezte a helyét. Ugyanakkor viszont a romhoz vezető erdei út mindkét oldalán -nyilván a szállításból adódó - friss téglaporos-habarcsos törmelék volt észlelhető. A szóládi katolikus templom a főutca keleti oldalán áll, az utcavonaltól hátrahúzódva, kisebb emelkedésen. Egytornyos, keletelt, provinciális későbarokk terem-templom. A keleteléssel kapcsolatban megjegyzendő, hogy a középkorban a 325-ös Niceai Zsinat óta -kötelező volt a templomok keletelése, azaz tengelyének kelet-nyugati kitűzése. Ennek többféle szimbolikus jelentőséget tulajdonítottak, s ennek megfelelően - a pillanatnyi napjárásnak meg-felelően -többféle keletelési, kitűzési mód alakult ki. Ezt a szabályt a későbbiekben soha nem törölték el, nem szűntették meg, de a késő középkortól kezdve egyre kevésbé vették komolyan. Ekkor egyre inkább a településszerkezet és az egyház birtokában levő telek helyzete határozta meg a templom tengelyének az irányát. Az újkorban a katolikus templomoknál a keletelés elve teljesen feledésbe merült (ugyanakkor érdekes, hogy a keleti keresztény egyházak templomai napjainkig is szigorúan keleteltek). A katolikus templomoknál az újkorban a keletelés „hagyománya” sokszor úgy jelentkezik, hogy az építendő új templom az egykorinak a tájolását „örökli”, tehát ugyanolyan irányra tűzik ki, mint amilyen a régi templom tájolása volt. Más esetben viszont egyszerű műszaki szükségszerűség, hogy az új templomot a régi épület alapfalainak felhasználásával építik meg, tehát az egykori keletelés átvétele természetesen adódik. A szóládi templom főhomlokzata így nyugatra néz, s a főhomlokzati sík elé a háromemeletes toronytest lép. Középtengelyében egyszerű keretezésű főkapu nyílik, felette keretezés nélküli, szegmens íves kórusablak van. A végigfutó fő-párkány felett a második emeleten ellipszis alakú, a harmadik emeleten félköríves lezárású harangablak nyílik. A további két felső emeletet a toronytesten körbefutó osztópárkány választja el. Valamennyi szint lizénákkal szegélyezett. A tornyot egyszerű, cserépfedésű gúlasisak zárja. A toronytest két oldala és a hajó között a főpárkányig íves alaprajzú átmenetet képeztek ki. A párkány felett ezek önálló, cserépfedésű lezárást kaptak. A déli homlokzaton a belső osztást a végigfutó, lábazat felett induló lizénák és a hajó szegmensíves ablakai jelzik. Itt a tornyon csak a legfelső szinten van ablak, a főhomlokzattal azonos kialakításban. A hajónál keskenyebb apszis kosárívben zárul, a déli oldalán egy ablaka van. A hajó főpárkánya-íves átmenettel -az apszison is körbefut. A hajó fedélszékének gerincvonala a szentély felett is folytatódik. Mindkét teret cserép héjazatú nyeregtető fedi, az apszis kosáríve felett kontyolással. A félnyereg tetővel fedett sekrestye az apszis északi oldalához kapcsolódik, keleti felén ablakkal, nyugati felén ajtóval. Az északi homlokzaton a hajónak csupán egy ablaka nyílik.

A belsőbe a nyugati toronyalj főkapuján át léphetünk be. Innen először a torony földszinti, dongaboltozatos terébe jutunk, innen újabb ajtó vezet a kétbolt-szakaszos templomhajóba. A nyugati (kisebb) boltmezőt a két pilléren nyugvó, enyhén kihasasodó orgonakarzat osztja két szintre. A boltmezőket hangsúlyos falpillérekre futó hevederek választják el, köztük csehsüveg boltozattal. Belül párkány csak a falpilléreken van. A hangsúlyos diadalív után (északi oldalában szószéklépcsővel) a szentély boltmező azonos alakítású, keleti végében, a kosáríves apszisban nagyméretű falfülkével (az egykori retabulumoltár képének a helye). A belső festés jelenleg egyszínű, dísztelen. Alatta néhol korábbi festés nyomai láthatók. Ezeket 1900 körül a falu papja készítette; jellegtelenek.

A templom eredeti, 1800. körül (de mindenképpen 1815. előtt) készült berendezései a főoltár, a mellékoltár, a szószék és az orgonaszekrény (utóbbi meg-semmisült) azonos stílusúak voltak. A gazdag főoltár jelenlegi formájában hiányos, ill. új. Az eredetileg baldachinos, oszlopos retabulumból csak a Nepomuki Szent János oltárkép ismert, erősen átfestve, másodlagos, egyszerű neobarokk keretben. A stipes (oltárasztal) két oldalához csatlakozó önálló posztamenseken (lábazati építményeken) egy-egy hódoló angyalszobor van, kvalitásos későbarokk alkotások. Az oltár közepén gazdag díszítésű tabernaculum (szentségház) áll, tetején baldachin nélküli szentségtrónussal. Valamennyi fehérre (csontszínre) festett, aranyozott fa. A mellékoltáron a stipes felett egyszerűbb tabemaculum van, felette Annuntiata (Sz. Mária angyali üdvözlete) oltárképpel, egyszerű, félkörös keretben. Az oltár felett a főpárkány magasságában induló kupolás baldachin van, a szemközti szószékhez hasonló kialakításban. Felületképzése azonos a főoltáréval és a szó-székével. A szószék hárommezős, körteidomú mellvéd, a mezők közötti lizénákkal, alul tölcséres záródással. A diadalívhez támaszkodó hátfalon félkörös ajtó van (feljárat a sekrestyéből). A hangvető baldachin párkányból induló, rozettákkal díszített gömbkupola, a tetején zenélő angyalok szoborcsoportjával. Festett, aranyozott fa, klasszicizáló későbarokk stílusban. A templom többi berendezési tárgyai (padok, szobrok, képek) különösebb művészi értéket nem képviselnek. A felszerelés ötvöstárgyai közül ki kell emelni a kvalitásos, későbarokk monstranciát (úrmutatót), mely aranyozott ezüst, kövekkel díszített, a talpán két helyen „ICK” betű és virágszerű jel van. A XVIII. századból való egy aranyozott kehely, a cuppa (kehelycsésze) alsó részén rátétes díszítménnyel. Nodusza (szára) tagolt, talpazata karéjos díszítésű. Az örökmécses tartója ezüstözött, XIX. századi klasszicista munka. Olajtartálya alatt gazdag, copf jellegű díszítés van. A templom két harangja feltehetően XIX. századi.

A plébániaház

 A katolikus plébániaház első formája a plébánia újjászervezését követően (1740-1744.) épülhetett, mai alakját 1800. körül nyerte. Az 1815-ös püspöki vizitáció „közepes állapotban” találta, helyenként javítandó részletekkel. Eredeti, tornácos kialakítása rokon volt a balatonszemesi Hunyady-kúriával és a helyi, XIX. sz. eleji népi építészettel. A XX. században többször átépítették, a tornácot elfalazták. A ma látható épület az utcavonallal párhuzamosan áll, nagyjából É-D-i tengelyű, egytraktusos, földszintes, részben alápincézett épület. Utcai homlokzatát kis kiülésű, festett lábazat és kilenc ablak tagolja. Ezek részben az eredeti helyiségosztásnak megfelelően helyezkednek el, részben az utólagos belső átalakítás következményei. Az egész épületet végigfutó nyeregtető fedi, kettős cserépfedéssel. Ebből az utcai oldalon két, az udvari oldalon egy kémény emelkedik ki. A vég-homlokzatokon az átforduló lábazat felett l-l ablak, az oromzatokban 2-2 kis körablak van. Udvari homlokzatán eredetileg 12 nyílásos tornác volt. Ennek közeit elfalazták, bennük 8, többnyire szabályos osztású ablakot és két bejárati ajtót nyitottak. Az így kialakított folyosóról nyílnak a helyiségek, a pince- és a padlás-feljáratok. A boltozott pince az épület két déli helyisége és a tornác déli része alatt húzódik. A padlástérben kétállószékes fa fedélszék van, feltehetően az eredeti megoldásban, kissé javítva. Az egykori konyhában a kemence és a rakott tűzhely nyomai felismerhetők, a mellékhelyiségek utólagos kialakításúak. Valamennyi homlokzati és belső fal vakolt, festett.

VISITATIO CANONICA DISTR(ICHUS) KAPOSVARIEN(SIS) A(NNO)1749.
(Püspöklátogatási jegyzőkönyv, Kaposvári kerület, 1749-ben)

 Szólád község 

Az 1744. évnek szeptember 2-tól kezdett az egyébként református helyen uralkodói határozat alapján, az Egyházi Hatóság beleegyezésével megalakulni a katolikus plébánia, éspedig az anyaegyház.

A templom

Először is. Ez az örökös birtok a nemes Hunyady házé, amely a kegyuraság tényleges jogával rendelkezik birtokainak minden templomában, amint jogának eleget is tett és tesz is. Itt a falu keleti oldalán a dombocskán látszanak a régi katolikus templom valamely alapjai, ahol jelenleg is vegyesen temetkeznek a hívők, de kerítés és kereszt nélkül. A védőszent címe nem ismeretes. És mivel a romos református imaházon kívül jelenleg semmiféle templom nincs az istentiszteletek méltó végzésére, a [megyei] Hatóság engedélyével a ha-tósági házban, egy elkülönített illő szobában végzik istentiszteleteinket, amelyben a császári tiszt urak szállásmesterének idejében is tartattak  istentiszteletek. Ez a szoba, vagy mondhatnánk, modern imaház [oratórium] eléggé tisztán, illően és elzárva van tartva. A legméltóságosabb Oltáriszentséget a hívők szükségletére, ugyanabban a bezárt oratoriumban őrzik illő módon az oltáron burzában [a kehelytakaróval azonos kelméből készült keményített, négyszögletű tasak a korporale tartására] és korporáléban [kb. 50x50 cm-es, 3x3 rétben hajtogatott vászon abroszka, amelyen mise közben a szentostya=corpus nyugszik]; innét viszik lehető tisztelettel a betegekhez. Ugyanott őrzik edényben a szentelt vizet, amelyet annak rendje szerint felújítva megáldanak. Oltárnak van itt egy erős deszka asztal, a falra szegezett néhány képpel díszítve, a közepén feszülettel, 4 gyertyatartóval, és a kánontáblákkal. El van látva a neki szükséges illendő vászon terítőkkel és oltárterítővel, továbbá mindennel, ami a mise bemutatásához szükséges, mindez az uradalom költségén. A már romos református imaház a falu közepén üres, azonban be van zárva; már három év óta nem tartanak benne sem református, sem katolikus istentiszteletet. A prédikátor a mesterrel és a tanácstestülettel együtt uralkodói rendelettel el lett űzve. Az említett imaház mellett áll egy szilárd építményi! négyszögletes harangtorony [későbbi betoldás: „ligneum”=fából való], amelyben a község költségeire készült két harang függött, de mivel a parasztok az ő harangjaikat erőszakkal elvitték, most csak egy kicsi katolikus harangocska van felfüggesztve. Mindaddig, amíg a nemes Ház ezek bőségesebb ellátását nem intézi.

A plébános

A fölesküdött gondos egyházfi Takács György. 

Először is. Az 1744. év szeptember 2-val földesúri intézkedésre az ő felhatalmazottjának, nemzetes Deseő József de Ernők stz. Urnák közbejöttével és az Egyház részéről a Felsőbbség kegyes rendeletéből Domaniczki János kerületi esperes, szili plébános úr által bevezettetett és ebbe a plébániába be lett iktatva főtisztelendő Páter Paulicska Bruno, a Szeráfi Rend [ferences] magyarországi mariánus tartományának teológusa [hittudós, hittudománnyal foglalkozó] és őnekik tényleges andocsi hitszónoka, aki attól az évtől és naptól mindezideig kormányozza a fentnevezett plébániát, élelmezését a földesúri eltartásból kapván. Jelenleg azonban mind a katolikusoktól, mind a reformátusoktól stóladíjat szed. A katolikusok azonban még 1 pozsonyi mérő gabonát és 25 denárt is fizetnek házaspáronként. Szántóföldje is van ebben a határban az őszi vetés számára az első „nyomásban” [calcatura] nyolc pozsonyi mérő alá, a 2. nyomásban 10 mérő alá, a 3.-ban 15 mérő alá. Végül a tavaszi vetés számára 5 mérő alá. Plébániai rétje is van, amelyen a plébániai hívők tartoznak minden munkát elvégezni. Az itt szolgáló iskolamester Szárszón lakik. Ö a katolikus pároktól kap 12 denárt és fél pozsonyi mérő gabonát, a kálvinistáktól csak temetési stólát. Van felesküdött katolikus bába: Posár Judit

A plébániai hívők

Először. Katolikusainktól az adminisztrátor atya [az a szerzetes, aki a Rendje megbízásából kormányoz egy plébániát; a jog szerinti plébános ugyanis, mint jogi személy, maga a Rend] megkapja a kijáró tiszteletet, a kálvinisták azonban semmi tőle való függést nem akarnak megtartani. Arra már kényszeríttetnek, hogy gyermekeiket az adminisztrátor atya által kereszteltessék meg, jegyeseiket általa eskettessék és halottjaikat általa temettessék el. A katolikusok a húsvéti gyónásukat házaknál végezték el a hanyagolók kivé-telével: Cser Mihály, Nagy János, Vörös Mihály, Pap József és Lőrincz Mihály felesége kivételével; őket az adminisztrátor atya nem képes kézben tartani. Ebben a községben mindnyájan magyarok, többségében kálvinisták, kisebb részt katolikusok. Az eretnekek istentiszteleteikre és az Urvacsorára mind elmennek részint Csepelre, részint Őszödre. Hogy milyen itt a nép jámborsága és egyetértése, az kitűnik a folytonos veszekedésekből és háborgásokból.