Hírlevél
Feliratkozás:

 

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület


Langobárdok
Részlet Magyar Kálmán előadásából.

A 2005-ben kezdődő M7es autópálya építése során régészeti leletek kerültek elő. Az ásatók általi részletes közlésük előtt nagyon röviden csak annyit mondhatunk el, hogy az autópálya építését megelőző régészeti feltáráskor itt - sok egyéb mellett - egy nagyon ritkának számító langobárd és egy nagy sírszámú avar temető sírjai kerültek feltárásra. Kik is a langobárdok? A magukat hosszúszakállúnak nevezett népnek Bécstől a Dráva torkolatáig mindenütt megtalálható régészeti nyomuk maradt. Önálló langobárd falutelepülést Pannoniából eddig még nem ismerünk. A legkisebb, egyetlen sírsorból álló temetőik udvarházaikra, majorságaikra utalnak. A nagyobbak, a 100 és 50 sírból állók egy-egy langobárd nemzetségi ágra(fára) utalnak. Az öt évtizeden keresztül használt temetőkből megismert viseletük és fegyverzetük alig különbözött a Meroving-korabeli Európa nyugati népeitől. A sírleletek tanúsága szerint a langobárdok erős, magas emberek vouti4.) Az 1984-ben megjelent Magyarország története 10 kötetes könyv egyik szerzője, Bóna István így irt róluk az 568-ban történő elvonulásuk során: ,,A langobárdok segítséget kértek és kaptak szász rokonaiktól. Amikor az erős szász segédcsapatok megérkeztek, Alboin újból Bajánhoz fordult, s a bizánciak elleni közös fellépést ajánlva, örök szövetség fejében átengedte az avaroknak Pannoniát. Baján kedvezően fogadta a vértelen területhódítást s az katonai szövetséget, nem gördített akadályt a langobárdok elvonulása elé. A langobárdok 568. április 1-en utoljára ülték meg a húsvét ünnepét Pannoniában. Azután, mindent felégetve maguk mögött elindultak itáliai hadjáratukra a hozzájuk csatlakozott szászokkal s a seregükbe besorozott gepidákkal és svévekkel. Hadaik egy évvel később Milánó kapui előtt álltak. Velük ért véget a german törzsek közel 600 éves folyamatos betelepülése, és több mint 100 esztendős uralma a Kárpát-medence különböző területei felett. 567 késő őszén-telén az avarok mar a Nagyalföldön tanyáztak. A következő év tavaszán a langobárdok elvonulásakor megszállták a Dunántúlt, s ezzel befejeződött az avar honfoglalás. A Szóládon is előkerült avar temető erre a 250 éven keresztül a Kárpát-medencében virágzó avar államra utal. Bóna István a közelmúltban meghalt akadémikus írta azt is, hogy az avar honfoglalás a magyarföld történetének nagy eseménye. Egész eddig ismert történelme során először egyesítette egyetlen nép, egységes politikai hatalom alatt a Dunántúlt, a Duna-Tisza közét, a Tiszántúlt és Erdélyt. Ilyen értelemben a magyar honfoglalás és a magyar állam előzménye.” A Szóládon előkerült régészeti lelőhelyek egy részéből mar megrajzolható a település Őskortól a magyar honfoglalás koráig terjedő történeti képe. Jól követhetjük, hogy az egyes történeti időben kik éltek és nagyjából az is meghatározható, hogy az illető népek milyen körülmények között laktak itt. Ha ezeket a régészeti forrásokat meg kiegészítjük a megyéből és a Magyarország egyéb területéről való adatokkal, akkor kerülünk közelebb igazán nemzeti történelmünk hiteles megismeréséhez. A különböző történelmi adatok és vélemények vizsgálatánál és felhasználásánál nagy körültekintéssel kell eljárnunk. Hiszen csak a kellő kritikával kaphatunk hiteles és megbízható képet nemzeti történelmünk félreismert vagy netán szándékosan elhallgatott eseményeiről. Például teljesen hamis amit az 1896-ban kiadott Somogy vármegye története című kötet a hunokról irt. Itt három sorban csak ez szerepel: A rómaiak után a hunok uralma alá került a mai Somogy vármegye területe. A hunok nagy népszövetsége 432-ben már Pannóniába tolta ki szállásait. Attila halála után (452)a hatalmas hun birodalom csak hamar összeomlott. A langobárdokról 17 sorban például az szerepel, hogy közel egyfélszázadig mitsem tudunk a vármegye területén letelepedeti népekről. Annyi bizonyos, hogy 534-3 7. években a langobárdok uralták e területet. A langobárdok bevándorlását Pannóniába néme!yek 526-ra, mások 546-ra számítják. Az utánuk következő avarságról mar közel másfél oldal ir, de hogyan! a kötetben. Ebben ilyen mondatok vannak, mint például. Az avar népet fôként a fajtalanság és a részegeskedés jellemezték, emellett a meghódított szlávokat baromi igába törték. Az avarok uralma a VIII. század vége felé mindegyre veszedelmesebbé vált a szomszédos frank birodalomra, különösen mióta Baján lett a nagy khánjuk, a ki a Tisza mellékén székelt s kinek az uralkodása alatt mar a szláv elem jutott túlsúlyra. Ezek a pár mondatos ügynevezett nép értékelések nemcsak hamis eredményt adnak, hanem meg hibás adatokkal is tele vannak. Mit várhatunk ezután az 1945 utáni ügynevezett kommunista vagy szocialista szemléletű történetírástól? Mi azt mondjuk, hogy az őstörténet nálunk előbb politikai üggyé, de mára mar valahogyan közüggyé is vált. Népünk eredetéről, egykori műveltségéről igen sokaknak van saját véleményük. Éppen ezért a szaktudomány - a maga belsőnek szánt eszmecseréinek, új eredményeinek a megbeszélésével - is egyre kevésbé maradhat meg a saját keretei, korlátai, falai között. Egyetlen honfitársunktól, Így a hazánk határain kívül élő magyaroktól sem tagadhatjuk meg azt, hogy a magyar őstörténettel foglalkozzanak. Vagyis azt, hogy a kezdetektől megismerjék a magyarság múltját a honfoglalásig és az azt követő száz esztendeig, vagyis Vajk-István megkoronázásáig. Nyilvánvaló, hogy mindenkinek természetes joga, sőt kötelessége érdeklődnie anyanyelve és az őt kibocsátó közösség bármely kérdése iránt, beleértve a magyar őstörténetet.