Hírlevél
Feliratkozás:

 

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület

 

AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ VÉGÉTŐL A KOMMUNIZMUS BUKÁSÁIG

NAGY DÁNIEL LÁSZLÓ - STIRLING JÁNOS

 

Esemény- és közigazgatás-történeti adalékok

Az előző fejezetben vázolt csendes, de töretlen gazdasági és társadalmi fejlődés menetében nagy törést okozott az első  világháború utolsó éveiben egyre érezhetőbb háborús hiánygazdálkodás, amely ugyan közvetlenül nem rázta meg a falu  életét, de másodlagos hatásaiban még évtizedek múlva is kihatott a termelésre. Elmond-hatjuk, hogy a megye  községeinek hasonló adataival összevetve Szólád e tekintetben az átlagos szinten maradt. Annál nagyobb volt azonban a frontokon bekövetkezett emberveszteség. A község népességének arányában 48 hősi halott komoly veszteségnek számít, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a családfő nélkül maradt árvák, özvegyek életkörülményeinek romlását, valamint a  község termelőmunkájában bekövetkező munkaerő csökkenést. Méltó, hogy kegyeletes megemlékezésül e kötetben név szerint is megemlékezzünk az első világháború hősi halottairól, akik nevét a Nagy József  gazdálkodó kezdeményezésére 1925-ben felállított emlékmű is örök mementóként hirdeti az utókornak. A református templom előtti emlékmű Meggyesi Ferenc szobrászművész alkotása.

A község hősi halottai a világháborúban 1914-1918

 
Ától János                  Kolonics István
Balassa Lajos             Kovács Péter
Benedek Károly           Krézinger János
Bodó János                 László József
Bognár István             Lipót Lajos
Bognár József             Máj Jakab
Bóza János                 Mihály József
Bor József                  Nagy Dániel

  

A földművesszövetkezet és a termelőszövetkezet történetét tárgyaló fejezetrész Reőthy Ferenc munkája

Bőgős János               Nagy Lajos
Csató Imre                 Nagy Vendel
Csató József               Németh Sándor
Császár József            Nix Imre
Dombi Károly              Nix József
Friesz Imre                 Szekér István
Hajdú József               Szekér János
Hollósi József              Szűcs Lajos
Horváth András            Takács János
Horváth Vendel            Ürögi János
Kasza József               Varga István
Kasza Lajos                 Varga Sándor
Kazi János                   Vidovics Imre
Kenyér lajos                 Vörös István
Kohn Zsigmond

Az első világháborúban elesettek
Az első világháborús emlékmű szobor emlékműve.
Megyesi Ferenc alkotása alakja, háttérben a református templom

1918. őszének eseményeiről szemtanúk visszaemlékezése alapján alkot-hatunk némi  képet.  A világháború harctereiről hazatérő katonák, lövöldözve, antiszemita hangulatkeltést szítani akarva jöttek a faluba. Az események, melyek az „Őszirózsás” forradalomba torkollottak, felbolygatták a falut. A forrongó hangulatban a katonák csoportokba verődve járták a falut.    Pausar Károly uradalmi főerdész   a református lelkész társaságában Schandl József plébános lakásán többször is összejött, hogy a feszült helyzetben megoldást találjanak. A plébános először katonai segítséget akart kérni, de a lelkész  és Pausar ellene voltak a javaslatnak. Időközben a helybeli postamesternő értesítette a plébánost, hogy a randalírozó katonák Kohn Adolf szatócsboltját fosztogatják, és kilátásbahelyezték, hogy a Braun Gyulaféle kocsmát, majd a postát is kifosztják. Kohn Adolf családjával Boglárra menekült; leégett a plébánia épülete mellett levő Kenyér Dávid istállója. A zavargások januárig tartottak. 1919. januárjában tengerész különítmény érkezett a faluba a rend fenntartására. A két tisztet, Etkey és Mayer hadnagyokat a plébánián és a református lelkészi lakásban szállásolták el. Az időközben hazatérni akaró Kohn Adolfot kis híján agyonverték, végül is Varga Sándornál húzódhatott meg. A forradalom végnapjaiban Kaposvárról nemzetőrök egy csoportja jött a faluba Gyarmati János parancsnoksága alatt, de csak rövid ideig tartózkodtak itt, rövidesen elvonultak. E zavaros időkben a falu lakossága inkább szemlélője, mint résztvevője volt az eseményeknek. Sajnos az 1919-es esztendő még sok izgalmat tartogatott: A kommunista „Tanácsköztársaság” szégyenteljes 133 napja alatt a falu népe összeszorított foggal, de türelemmel viselte el a megpróbáltatásokat. Valójában a rémuralom közvetlen hatással nem volt a községre, legalábbis olyan mértékben nem, mint pl. a nem messze fekvő Balatonszemesre, ahol  áprilisban a hagyomány szerint maga Szamuely Tibor is járt, és a Hunyady kastélyban hetekig tivornyázó proletárok tartották rettegésben a falut. Szóládon „mindössze” az uradalom és a község szarvasmarháit hajtották el. A helyzet augusztus közepére normalizálódott.

 Nezdei táj

A hadiözvegyek és árvák a 20-as évek elejétől házhelyet és 400 négyszögöl telket kaptak Nezdén. A két soron megindult építkezéssel alakult ki a településrész mai arculata. A település prosperitása kb. 1959-től kezdett hanyatlani. Mára már csak 4 őslakos maradt a területen, a felhagyott épületeket részben tatabányai és budapesti állandó lakosok vették meg nyaralónak. A településhez tartozott a szóládi lösz-mélyút felé eső részen, Szabó István háza fölött a Nagy - Horog és a Kis - Horog (vagy más néven: Kaszásné - Horog) közelében mintegy 20 földbevájt pince, melyek közül néhányat még ma is használnak. Itt jegyezzük meg, hogy ma már csak az Esztergomi szőlőt munkálják többen, a terület elnéptelenedése és funkcióváltozása a korábbi tájarculatot megváltoztatta. Szólád közigazgatásáról századunk első felében a rendkívül hiányos, csak szórványban és nagyrészt visszaemlékezésekből rekonstruálható adatok miatt összefüggő képet nem alkothatunk. A legkorábbi adatok az 1870-es évek közepéig nyúlnak vissza. Ezekből is megállapítható, hogy a tanácsrendszer felállításáig (1950.) Szóládon önálló jegyzőség nem volt; hol a szárszói, hol a kötcsei, hol a tabi jegyzőséghez tartozott. A falu életét az elöljáróság irányította a mai faluháza helyén volt községházából, melynek egyik része hivatal, másik része lakás céljára lett kialakítva. Ismertebb jegyzők voltak, akiknek a neve fennmaradt: Csonka Zénó (Tab), Deák jegyző (Kötcse), Horváth Győző főjegyző (Szárszó), Henézi István (Szárszó), Boros jegyző (Szárszó).

Szólád pecsétje

Az elöljáróság élén a bíró állt, akit általában 3 évre választottak, de sokan voltak, akik 6-9 vagy 12 évig töltötték be ezt a posztot. Az 1860-as évektől a II. világháború befejezéséig - a teljesség igénye nélkül - az alábbi bírókról van tudomásunk:  Kováts István (1875), Kováts Vendel (1890), Nagy Dániel (1891), Bódor István (1920), Szekér Vendel, Kenyér János, Lojál Lajos, Nagy József, Varga Sándor, Csató Sándor, Sarang József (Ő volt az utolsó hivatalosan választott bíró Szóládon). Helyettes bírókról fel- jegyzés általában akkor keletkezett, ha a bíró valamilyen oknál fogva akadályoztatva volt a tisztség betöltésében, így van feljegyzés Varga János, Nagy János helyettes bírókról, de elmondható, hogy a felsorolt bírók közül a tisztséget megelőzően többen töltöttek be helyettes bírói tisztséget is. Az elöljáróságon belül fontos megbízatás volt az árvagyám. E tisztséget be-töltők közül Kenyér Dávid, Kenesei Péter, Rezi István neve maradt fenn. Pénz-tárnokként Kenesei Péter nevére emlékeznek. Erdőbirtokossági elnökként az alábbiakról vannak adatok: Bodó József, Varga Sándor, Karsai József, Pacskó Sándor. Községgazdaként Nagy János neve maradt fenn, aki 12 évig töltötte be ezt a tisztséget. Előljáróként és esküdtként az alábbi személyek ismertek: Aranyás István, Varga Sámuel (1875. esküdt), Csató Ádám, Kovács János, Marosi Kovács Kálmán, Bodó József, Pikli  János, Varga Ádám, Varga Lajos, Bajczi János, Bajczi Péter, Koczka Sándor. Hivatalos személynek számított az ún. húsvizsgáló is. Ilyen beosztást töltött be több éven keresztül Kenyér Dávid. Jár latlevél kezelőként feljegyzés van Aranyás Istvánról, Torma Péterről, Gyugyi Arankáról. Az elöljáróság döntéseinek közhírré tételét, valamint a hivatali határozatok kézbesítését a kisbíró (hivatalsegéd) végezte. A század első felében hivatalsegéd-ként működött Szekér Vendel, Csató József, Kajtár József, Koki József.