Hírlevél
Feliratkozás:

 

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület

 

A KÖZSÉG NEVELÉSÜGYE

REŐTHY FERENC - SZAKÁL JÓZSEF

A római katolikus iskola története

Tudomásunk szerint 1744 óta folyik tanítás a szóládi iskolában. Az itt szolgáló iskolamester Szárszón lakott, innen járt át Szóládra. Molnár István a katolikus pároktól 12 denárt, fél pozsonyi mérő gabonát, a kálvinistáktól stóladíjat kapott. 1770-ben Bakos István tanított itt. Ő a második tanító, akinek a nevét ismerjük. 1773-ban Sümeghi József a tanító, akinek akkor még nem volt pénzbeli fizetése, pedig már összesen 25 évet tanított. Egy 1882. évi leltár szerint a szóládi mesterlakás fundamentuma, alapja égetett téglából, falai tömésből készültek, zsúppal fedett. Három ablakán zsalugáter van. Két szobából, melyet mestergerenda tart, egy kamrából, egy kéményes konyhából áll. Az istállóban négy szarvasmarha fér el. 1837-1838-ban Szabó Mihály „józan ésszel” 18 gyermeket tanított. 1858-ban Szigethy János működési ideje alatt az iskola állapota igen rossz volt. Harminc tanulót délelőtt három, délután két órán keresztül tanított. 1876-ban az egyház földesura, Hunyady Imre új iskolát építtetett. Egy iskolai jelentésből megtudjuk, hogy az iskola téglából és vályogból épült, cseréppel volt fedve. A tanterem hat és fél méter hosszú, ugyanilyen széles, három és fél méter magas, öt ablak volt rajta. A tanítói lak szintén vályogból és téglából épült. 1901. szeptember 16-ától a 34 éves Horváth Ferenc a kántortanító, aki működését 1899-ben kezdte. Az iskolának ebben az időben még nem volt könyvtára, ezzel szemben faiskolája viszont volt. A nevelő 1914-1915. évi minősítése jeles. Leitner István 1917 őszén, 24 évesen került ehhez az iskolához. Működését 1914-ben kezdte. Az első években jeles és jó minősítést kapott. Az 1919-1920. iskolai évtől kezdve az iskolához tartozott  Nyeshegypuszta és a Szőlő-hegy is. Az 1936-1937. évtől pedig Nezde vagy Nezde-puszta is. 1920-1921-ben és 1921-1922-ben jeles és jó volt a minősítése. A 20-as évek elején a tanító a hiányzókat nem mutatta ki. Nem járt át a Telekiben lévő templomba, annak ellenére, hogy a plébános felajánlotta a hintaját. Ez a panaszáradat sorozatosan, több éven keresztül szerepel az év végi jelentésekben. 1926-1927-ben és 1928-1929-ben a kitűnőtől az elégségesig minden minősítést megtalálunk az év végi kimutatásokban. Az ifjúsági egyesület 1927 őszén alakult 40 fővel. Ekkor a falu nevelője levente főoktató és népművelődési előadó egy személyben. Az iskola felszerelése jó, az iskola épülete is jó állapotban volt.  Az 1934-ben alakult református dalkör létrejötte is az ő érdeme.

A dalkörnek önálló könyvtára is volt. A nevelői könyvtár 1938-1939-ben alakult. Állománya húsz mű”, 32 kötet. A nevelő minősítése a 30-as években kitűnő, jeles, jó. 1941-1942-ben az iskola hétosztályos, a következő évben pedig 8 osztályos lett. Az államosítás évében került ehhez az iskolához Pordán Horváth Ferenc, aki ebben az évben 119 tanulót tanított a nyolc tanulócsoportban.

A református iskola története 

Az egyház első tanítója, akinek nevét feljegyezték, Plankász János volt, aki 1726-1727-ben tanította a református gyerekeket. Szóládnak már 1726 előtt is volt református tanítója. Ezt bizonyítja egy 1726 előtt készült egyházlátogatási jegyzőkönyv is, mely rögzítette a tanító fizetését: Kilenc forint készpénz, minden pártól félmérce búza, a páratlantól is. Őszivetés két kila, tavaszi vetés szintén két kila. 15 font só, öt font faggyú, két szekér széna. Fa minden kocsis embertől. Must a harangozáséri. Marhák őriztetése. Ez a fizetés korábbi megállapodás lehetett, mert egy tétele ellen már 1726-ban „rezoniroztak” a gyülekezet vénei; a páratlan lélektől sehogyse akarták az egy-, illetve a félmérce búzát kiszolgáltatni. A jegyzőkönyv szerint: „Tudjuk a régi öregektől - mondták az esperes előtt -, hogy a páratlantól semmi fizetés se jár. Nem volt soha, ezután sem lészen.1727-től 1737-ig veszprémi Majsai Márton tanított. Tíz évi tanítóskodás után részegség miatt kellett távoznia az iskolától. 1737-től 1741-ig Megyeri Ferenc, Tasnádi Mihály és Komáromi Sámuel tanítottak ebben az iskolában. A következő nevelő, Kiss István, két éven keresztül, 1741-1743 között tanította a szóládi református gyerekeket. 1743-1744-ben Kádas János volt a gyerekek nevelője. A XVIII. század református tanítói nehéz körülmények között végezték fel-adataikat. A protestánsokat a szabad vallásgyakorlattól megfosztó Carolina Reso-lutio után szinte évenként kényszerültek állást és állomáshelyet változtatni. Szentpéteri Mihály 1744-ben kezdte meg működését. Róla feljegyezték, hogy Hunyady Antal tiszttartója, Csányi Ferenc, hajdúival lakásából is elűzte a tanítót 1747. januárjában. Ettől kezdve 1783-ig nem volt református tanítója a községnek. 1783-tól Eszenyi nevű tanító működött itt 1785-ig. Utána, két éven keresztül, 1785-től 1787-ig Szentgyörgyi István. 1787-1788-ban Szakács nevezetű tanító oktatta a község ref. gyermekeit. 1788. és 1794. között Kovács Pál és L. Klubecz Imre „mesterek” keze alá jártak a gyerekek. 1794. és 1801. között négyen, a következő sorrendben működtek Szóládon: Zana György, Osváth István, [Giczei ?] Piczei János és Hőbe János. Giczei, illetve Piczei Jánosról 1794-ben feljegyezték, hogy a szóládi iskolamester hivatalt nem vállalhatott. Tudniillik, abban az időben általában a két felekezet iskolamesterei látták el a jegyzői teendőket. Hőbe Jánost „erkölcsöt megmocskosító” magatartásáért bocsátották el. Hosszabb időt töltött el ennél az iskolánál Kovács Imre, aki Berényből jött, és 1801-től 1809-ig oktatta a falu református gyerekeit. 1809. és 1812. között Nagy Sándor „oskolamester” tanított, aki Ürögből (Ireg) jött Szóládra tanítani. 1812. június 7-én „összeférhetetlenség” vádjával távolították el Szóládról. Ebben az iskolai évben 13 fiú és 15 leány, összesen 28 fő volt a tankötelesek száma. 1812-ben Győri Mihályt, a németszékelyi gimnázium tanárát hívták meg Szóládra tanítani. Az itteni mester fizetése fölülmúlta a környező iskolák tanítóinak jövedelmét. Készpénzben 10 forint 50 krajcárt kapott. Ezenkívül 10 kila rozs, öt kila  kukorica és minden iskolásgyermektől egy mérce luzus, egy csirke és 16 krajcár járt. Négy kila őszi-, négy és fél kila tavaszivetés, három felöntő alá való kenderföld. Ezeknek mindennemű munkáját az egyház teljesítette, úgyszintén a rétekét is. Sóból, húsból is 25-25 fontot, faggyúból tíz fontot kapott. Borból minden gyónószemélytől három icce, fából minden gazdától egy szekérrel járt. Az őröltetést is az egyház intézte, valamint a „háztisztogatás”-hoz is biztosította az embereket. Később a fajárandóságot négy erdei öl fában szabták meg. Mivel akkor a tanító földműveléssel is foglalkozott (jövedelmének a nagy részét a föld adta), nagyon fontos volt a gazdálkodáshoz a trágya. Az 1816-ban hozott rendelet szerint, minden gazda a saját udvarából egy kocsival köteles volt a tanító földjére kivinni. Győri Mihály működése alatt fontos változások történtek az iskola életében. 1840-1841-ben még négyosztályos volt az iskola, 1841-1842-ben ötosztályos, és 1848-1849-től már hat osztályt végeztek a szóládi gyerekek. 1842. május 9-én hatalmas tűzvész pusztított a faluban. Leégett az iskola és a tanítói lak is. A tűzvész után új tanítói lakást építettek, melynek egyik termében folyt a tanítás is. Győri Mihály haláláig, 1851. februárjáig tanított Szóládon. 1849-1850. iskolai évben Bartos István volt a segédtanítója. 1851. február 14-től Orbán Antal, szintén haláláig, 1879. október 6-ig tanított itt. Az első években 50-70, utolsó éveiben 70-90 tanuló járt a keze alá. 1854-1855-ben a tankötelesek száma 82 fő volt. Ebből 72 járt rendszeresen iskolába. A tanítás eredménye: „meglehetős”, az iskola állapota jónak mondható. Ennek ellenére az ő működési ideje alatt, 1873-ban új iskola épült a templomudvarban. Az iskolát Nagy Dániel, helybeli vállalkozó építtette. Az 1870-1871. iskolai évben feljegyezték, hogy az iskola épülete kicsi, gyenge a tanítás, pedig felszereltsége jó volt (földgömb stb.). A szorgalmi idő csak öt hónap volt. 1872-ben megállapították, hogy a 70 éves tanító, aki 52 éve tanít, képzetlen. Segédtanítót kellene mellé fogadni. A nevelő fizetése 300 forint. A tankötelesek közül 14 nem járt iskolába. Ebben a kerületben ez a legma­gasabb hiányzási szám. A megöregedett tanító mellé Nagy Imre segédlelkészt rendelték 120 forint fizetéssel, melyből 90-et a tanító ad, 30-at az egyház. 1873-ban feljegyezték: „Csak némel tantárgy taníttatik.” A szorgalmi idő nyolc hónap. Ekkor középszerű volt az eredmény. 1876-ban az osztálytermet átalakították, berendezték. Ebben az iskolai évben szorgalmasan jártak a gyerekek iskolába. A szorgalmi idő ebben az évben is nyolc hónap volt. A nevelő minősítése jeles volt. Fizetése elérte az 500 forintot. Az iskolai könyvtárról annyit tudunk, hogy 111 kötettel rendelkezett. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az egész külső-somogyi egyházkerület iskoláiban összesen 500 kötet könyv volt, akkor a szóládi református iskola könyvtára a környéken a legtöbb könyvvel gazdálkodhatott. Összehasonlításul még annyit, hogy a szomszéd Szárszó iskolai könyvtárának öt, az őszödinek tíz kötete volt. A gyakorlókert területe négyezer m2, a testgyakorló tér 30 m2 volt. 1877-1878-ban az idős tanító még mindig ellátja a tanítás mellett az egyházi teendőket is. Hiába jelentkezett Csuti Lajos, 1878-1879-ben Pongrácz Dániel segédtanítók helyettesítették az idős tanítót. Minősítésük közepes volt. Ekkor már ismétlőiskola is működött, melyben elég sok  hiányzó volt. Ugyanebben az időben iskolai takarékpénztár (takarékmagtár) létezéséről is hírt ad a jelentés végén Orbán Antal meghalt. Helyette, egy ideig Zámbó Imre segédtanító tanította a szóládi gyerekeket. Az eddig itt tanító segédtanítót, Pongrácz Dánielt Túrba helyezték. Húsz éves korban akkor még nem lehetett valakit tanítónak választani. Szeptember 14-től Hadas Sándor tanított, aki azelőtt Meggyesen szolgált. Már az első vizsgájáról a gyerekek egynegyede hiányzott. Hanyag, lelkiismeretlen nevelő volt, akit az egyházi hatóságok először „középszerű”-nek, majd kielégítőnek, a következő évben nem kielégítőnek, utolsó évében pedig a tanügyi bizottság jelentése szerint elégtelennek minősítettek. Az ő működési ideje alatt a gyerekek nem jártak rendszeresen iskolába. 1881-ben 16 tanuló egyáltalán nem járt iskolába. 1883-ban, a látogatás idején a tanulók egynegyede hiányzott. A következő év vizsgáján a 77 iskolaköteles közül csak tízen jelentek meg. Az ismétlősök is rendszertelenül jártak iskolába. Volt olyan eset, hogy a 22 ismétlősből 16 hiányzott. Már 1882-ben megjelent a bizottság határozata. Ebben az évben - írja a jelentés - még megmarad Hadas. Ha ellene a legkisebb panasz is érkezne vagy felmerülne, eltávolítják. Mindezek ellenére a szóládi iskola felszerelése elég jó volt. Az egy- házmegye 38 iskolája közül csak négynek volt testgyakorló tere. Az 1884. évi jelentésben is az állt, hogy a múlt év óta semmi javulás nem történt. A szülők és a gyerekek tanítótól való elidegenedése naponként növekszik, a szülők szerint az ő működése nem lehet üdvös. Hadas Sándor tanító urat először az egyházmegyei, majd az egyházkerületi törvényszék ítélete által 1884. december 24-én hivatalából elmozdították, eltávolították. Egy nagyon rövid ideig Kazó Károly segédtanító - akinek nem volt képesítése - tanított és vizsgáztatott. Minősítése nem kielégítő. Helyébe ifj. Bakonyi József, volt mocsoládi tanítót választották meg 1885. március 26-án. Bakonyi József eleinte nagyon szorgalmas nevelő volt. Az első két évben minden gyerek megjelent a vizsgán, minősítése mindkét évben jeles volt. A fel-ügyelet megállapította, hogy a gyerekek írásban és számolásban ügyesek. Ekkor még meg is jutalmazták. A következő tanévekben is hasonló volt a helyzet. Fa-nemesítést, testgyakorlatot, rajzot és kertészetet is tanított. Az ő idejében az iskolai év általában szeptemberben kezdődött, és május június végén végződött. Indokolatlan mulasztás ebben az időszakban nem volt.  Az ismétlő iskolában az előírt anyagot is megtanította. Ezért a munkáért a tanító 525 Ft-ot kapott az államtól, az egyház ezt az összeget 27 Ft-tal egészítette ki. Ebben a korban a nevelők, illetve a tanítás minősítése a következő „érdem-jegyekkel” történt: jeles, jó, elégséges, alig kielégítő, elégtelen. Bakonyi idejében a Nyeshegyi-pusztáról is bejártak Szóládra a gyerekek. 1899-91-ben hangjegyismeretet, rajzot, testgyakorlást, kertészetet és összhangzatos éneket is tanított a nevelő. A gyerekek nagyon szépen írtak. Száz gyereket egy tanteremben tanítani óriási megterhelést jelenthetett. Az első osztályban nagy a visszaesés. A gyerekek alig tudnak olvasni. A következő évben a színvonal emelkedik. A nevelő minősítése még mindig jeles, illetve jó. Mulasztás nincs. Tíz évet töltött el Szóládon Bakonyi József. Működésének utolsó éveiben könnyelmű”, kicsapongó életet élt, munkáját elhanyagolta, végül mint váltóhamisító börtönbe jutott. 1895 év őszén családja is eltávozott Szóládról. Bakonyi József után Szenyéri István, volt mocsoládi tanító került Szóládra, akit 1895. november 24-én választottak meg. 1895-1896-ban még sok a mulasztás. Mivel nem szeptemberben kezdett, csak hét hónap volt a szorgalmi időszak. Testnevelést, kertészetet és összhangzatos éneket is tanított, így csak a rajz tanítása hiányzott a tantárgyak sorából. Minősítése ekkor jó és jeles. Egyik év végén jutalomkönyvet kapott. A kö­vetkező évben „Szenyéri István, jeles tanító urat a Decsei-alap kamataiból vásárolt jutalomkönyvvel tüntették ki”. A látogatások jegyzőkönyvei felsőfokon nyilatkoznak róla. Kiemelik, hogy kitűnik a magyar nyelv- és irodalomtanítása, kitűnő számtanból, szépírásból és helyesírásból. Külön gondot fordít az értelemfejlesztésre. Szakavatottság és lelki-ismeretesség szempontjából kiemelkedik a többi nevelő közül. A rendkívüli, illetve nem kötelező tárgyak közül a hangjegyismeretet is tanította. A század elején már rajzot is tanított. Az ismétlősök, akik heti öt órát tanultak, egy időben vizsgáztak a népiskolai tanulókkal. A század elején az iskola és a tanítói-lak nem a legjobb állapotban voltak, és tetemes javítást igényeltek. A nyolcvannál is több tanuló alig fért el egy tanteremben. 1908-ban új tanítói lakást építettek, mely négy szobából, konyhából és kamrából, valamint mellékhelyiségekből állt. A gazdasági kérdések közül újra meg kell említenem a trágyahordás ügyét. Az 1816-ban hozott rendelet szerint, minden gazda a saját udvaráról egy kocsival köteles a tanító földjére kivinni. A századfordulón úgy módosult a rendelet, hogy a tanító udvarán levőt kötelesek mind kihordani. Szenyéri tantervjavaslatát 1922-ben elfogadták. Hosszú ideig körtanító volt, a tanügyi bizottság tagja, és világi tanácsbíró még nyugdíjaztatása után is. 32 évet tanított Szóládon. 1925-ben a tanítói lakás két új cserépkályhát kapott, melyet Lukács János simontornyai kályhás készített. 1927. május 23-án Szenyéri Istvánt nyugdíjba helyezték. A Magyar Tudományos Akadémia a Wodiáner díjjal kitüntetett tanítónak 160 P-t utalványozott és elismerését fejezte ki. Június 29-én pedig a Siófokon tartott tanítói gyűlésen a királyi tanfelügyelő személyesen fejezte ki jókívánságait. 1927. szeptember 11-én a tanítói állás betöltésére a jelentkezők közül Pordán H. Ferencet választja a presbitérium. Ebben az évben még csak elégséges minősítést kapott, a következő évben jó, 1930-1931-ben már nagy haladás tapasztalható, jeles lett a minősítése. Ettől kezdve pedig jó, jeles és kitűnő. Már 1927-ben énekkara volt az iskolának. 1934-ben a református dalkör egyesületként működött. A presbitérium megengedte, hogy a megalakult olvasókör műkedvelői előadásokat tartson. 1938-1939-ben új iskolát építették. A szerződést a siófoki Farkas Sándor építőmesterrel kötötték meg. A mester ajánlata 8050 P volt, amit a presbitérium elfogadott.1942-ben az egyházmegye határozata alapján elrendelték a VII., a következő évben pedig a VIII. osztály felállítását. 1943-ban megalakult az öttagú iskolaszék, kiknek tagjai: Aranyás Ferenc, Csató Ádám, Kovács Sándor, Nagy János és Varga Ádám. 1945-ben a front állása és a község kiürített állapota miatt az iskolában nincs tanítás. 1946-ban a református és a katolikus iskola is egyaránt zsúfolt. A reformá­tusoknál 69, a római katolikusoknál 62 beíratott gyerek volt az 1945-1946. iskola évben. Közös iskolaszéket hoztak létre, és döntés született, hogy az I-IV. o. a református, az V-VIII. o. a katolikus nevelőhöz tartozik. Az állam által kiadott könyveket fogják használni, így vallási sérelem egyik iskolát sem fogja érni. A jegyzőkönyvet a felsőbb hatósághoz küldték meg. A felsőbb hatóságok azonban nem tartották jónak a két felekezet ilyen irányú együttműködését. Ezért mindkét felekezet a régi rendszer szerint volt kénytelen tanítani. Az egyház szerette volna megszervezni a II. számú tanítói állást is. 1946-ban a presbitérium megbízta a lelkészt, hogy az új rendelet alapján szervezze meg a II. sz. tanítói állást.

1947-ben a fent említett tanítói állásra a tanfelügyelő Kéri Elemérnét javasolta, akit hivatalába be is iktattak. Ebben az évben a tanítói lakásba bevezetik a villanyt. A villanydrótok költségeit az egyház magára vállalja, de az izzókról a javadalmazottnak kell gondoskodnia. Az iskolát 1948 nyarán államosították. 1950 márciusában közölték az egyházzal az államosítási bizottság végleges döntését, mely szerint az állam saját tulajdonába vette a tanítói lakást a hozzátartozó melléképületekkel és kerttel, valamint az iskolát és kántortanítói földek felét. A gyülekezeti otthon a hozzátartozó földterülettel az egyház tulajdonában maradt. Ugyanebben a hónapban Pordán Horváth Ferenc bejelentette kántori tisztsé­géről való lemondását. Az állami általános iskola történet.A tanítás az államosítás után, továbbra is a volt két felekezeti tanteremben folyt, majd kibővült a volt református tanítói lakásnál létesített újabb tanteremmel. Az államosítás első évében, 1948-1949-ben Pordán Horváth Ferenc, a volt református tanító, 119 tanulót tanított. 1949-1950-ben már Leitner István lett az igazgató, aki a 7-8. osztályt tanította. Az 5-6. osztályt Bernáth Ilona, az 1-4. osztályt pedig Kovács György. 1950-1951-ben és 1951-1952-ben már Kovács Györgyné is itt tanított. 1952-1953-ban került az iskolához Hegedűs Piroska (Csató Sándorné). Ekkor már Nezde és a Szőlőhegy tanulói is ebbe az iskolába jártak. Egy 1955-ös megyei látogatás, majd az ezt követő járási felügyelő, Mátyás Dezső a következőket állapította meg: A munkaterv általános. A nyilvántartási lapokat a gyerekek töltik ki, nem csodálható, hogy hibás. Az igazgató óralátogatási naplója hiányzik. A nyilvántartási lapok adatai nem egyeznek az anyakönyvi ada­tokkal. A házirendben írtakat nem tartják be. ¾ 8-kor nincs szolgálati nevelő az udvaron. A házirend zászlófelvonást írt elő, de zászlórúd nincs. Az úttörőélet nem kapcsolódik a nevelőtestület kollektív munkájába. A házi feladat el nem készítéséért elégtelen osztályzatot adnak a nevelők. Szüret alatt 5-8 tanuló hiányzik állandóan. A nevelők óravázlat nélkül, felkészületlenül mentek tanítani. Később mindjobban előtérbe került az oktatás színvonalának emelése. Ezt akkoriban a körzetesítés megvalósításában látták megoldhatónak. Ma már 30 év távlatából jól látjuk, hogy mennyire elhibázott volt az erőltetett körzetesítés, és mennyire visszafejlődött ennek következtében sok kis falu, köztük Szólád is. Az első körzetesítés Teleki községet érintette. 1960. szeptember 1 - vel a teleki iskola felső tagozatát csatolták Szóládhoz. Halász Pál magyar-történelem szakos tanár járt át 21 tanulóval. A bejárás autóbusszal történt. Az első időben hol fél nyolckor, hol fél kilenckor kezdődött a tanítás. A tanítás kezdetét az autóbusz közlekedés döntötte el. Mivel az iskola nem rendelkezett megfelelő számú tanteremmel, 25 éves bérleti szerződést kötött az igazgató a református egyházzal. Ennek értelmében a református gyülekezeti házban két szükségtantermet alakítottak ki. A felső tagozat teljesen osztottá vált. Ekkor már Szakái József volt az igazgató. Hat tanulócsoport működött az iskolában. Az úttörőcsapat 1948. óta működött 25-30 fős létszámmal. Vezetője 1952. óta Hegedűs Piroska tanítónő volt. Az úttörőknek nem volt önálló helyiségük. A gyerekek sokat túráztak, kirándultak. Nyaranta a járás szervezésében mindig más helyre ment a csapat táborozni. Több alkalommal táboroztak a kőröshegyi úttö­rőkkel együtt. Nehezen indult a kulturális élet is. Tánc- és színjátszó csoportok alkalomsze­rűen szerveződtek. Az iskola tanulói minden iskolai és községi ünnepélyen sze­repeltek. Kulturális seregszemléken énekkarral, tánccal és szavalattal léptek fel. Az úttörők szívesen segítettek a tsz-nek az őszi betakarítási munkában, idős, beteg embereknek a ház körül. A felnőttek dolgozó iskoláját is beindították, ahol éveken keresztül folyt a tanítás:

1960-1961-ben            14 fő,
1961-1962-ben            14 fő,
1962-1963-ban            11 fő,
1963-1964-ben            10 fő,
1965-1966-ban            3 fő,
1966-1967-ben            9 fő

végezte el az iskola 7-8. osztályát.

1970-ben emléktáblát helyeztek el, üzenetet hagyva a jövő ifjúsága számára. Az iskola önállósága 1974. szeptember l-jén megszűnt. Ettől az időtől kezdve a szóládi felső tagozatos tanulók a telekiekkel együtt a szárszói körzeti iskolába járnak. Az utazás jelenleg is autóbusszal történik. Sajnos ez a bejárás, utazás és a zsúfoltság kísérő nevelő nélkül nincs jó hatással a tanulók magatartására. Télen a korai sötétedés még inkább rontja a helyzetet. A körzetesítés folytán a belső községek iskola, nevelő tanárok nélkül maradtak végső soron a művelődési lehetőségektől is megfosztva. A szülőkkel való kapcsolat szinte a minimumra csökkent. Természetesen a körzetesítésnek hátrányai mellett előnyei is voltak. Többek között a nyolcadik osztályt végzett tanulók 95-98 %-a tovább tanult közép- vagy szakközépiskolában, a többiek pedig szakmunkás iskolában folytatták tanul­mányaikat. A körzetesítés után 1974. szeptember 1. óta Szóládon maradt az alsó tagozat I—III. és II-IV. osztálya, Csató Sándorné és Kalmár Józsefné igazgatása alatt. Az alsó tagozat 1979-ig tanult Szóládon. 1979. áprilisában a nevelőtestületi értekezleten a Balatonszárszói Általános Iskola igazgatója bejelentette, hogy Szó­ládon kiskörzeti isk