Hírlevél
Feliratkozás:

 

Helyi esélyegyenlőségi
program

Szóládi Kulturális Egyesület

 

A FELSZÍN KIALAKULÁSÁNAK TÖRTÉNETE

Szólád térségének földtörténeti fejlődését a pannóniai időszak előttről csak nagyon hiányosan ismerjük. Lényegesen biztosabb és megbízhatóbb adataink vannak azonban a felsőpannóniai időszakot követő felsőpliocén időszaktól kezdődően: ekkor Külső-Somogy egész területe viszonylag gyengén süllyedő lapos felszín lehetett, melyet kisebb tavak és váltakozó irányú vízfolyások hálóztak be. A mai felszíni kép kialakulásában a középpleisztocén időszak második fele, valamint az újpleisztocén korai szakasza közötti intervallum játszotta a legdöntőbb szerepet. Ekkor felerősödtek a szerkezeti mozgások, és megjelentek a mai felszín alapformái, melyek az eddigi vízfolyásrendszert olyan mértékben változtatták meg, hogy nagyjából egy ÉNY-DK irányú lefolyásrendszer alakult ki. A felélénkülő denudációs (lepusztulási) folyamatok hatására keletkezett az a meridionális völgy, melynek keleti lejtőjén fekszik a mai község nyugati szélét képező Határ-kuti berki rét, a Bozót, a Hunyady-rét, Kertalja, Belső-gát, Daru-rét és Felső-rét. Ezek a nyugat felé emelkedő Határ-kuti dűlővel, valamint a Teleki­puszta, Kincses és Szőlők alja nevű dűlőkkel határosak. A község belterülete az említett, a szakterminológiában Szólád-Nagytoldi meridionális völgytől keletre, a Balatonföldvár-Andocsi-hát nyugati szélén terül el. Ettől északkelet irányú görbületben húzódik a Nezdei völgy. Az újpleisztocén korszak közepén kialakultak a mai felszín alapformái, melyek alapvetően két nagy, morfológiailag élesen elkülöníthető felszínformával jellemez­hetők. Egyrészt az észak felé féloldalasán felmagasodó meridionális hátakkal, másrészt a hátak közé ékelődő, jelenleg is feltöltődésben levő meridionális völ­gyekkel Szűkebb környezetünktől nyugatra található a Karádi-hát, melynek északi közepén fekszik Balatonszemes, tőle keletre Balatonőszöd, ettől délre Teleki, Nagy-csepely és Karád. A táji szépségekben bővelkedő, változatosan tagolt Karádi-hát nyugat felől a morfológiailag a Szólád-Nagytoldi meridionális völgyhöz sokban hasonlító Somogytúr-Orci meridionális völggyel határos. Jelentős felszínformáló tevékenység zajlott le a földtörténeti jelenkort (holo-cén) közvetlenül megelőző utolsó eljegesedési periódusban, melyet a szaknyelv würm-korszaknak nevez. A würm-korban a felszín formálódásában a lösztakaró kialakulása játszotta a fő szerepet. A rétegtani vizsgálatok szerint Külső-Somogy területén csak az utolsó jégkorszakban keletkezett fiatalabb löszök borítják a felszínt. Az idősebb vályogos löszképződmények csak nagyon kis foltokban kerültek elő, a lösztakaró átlagos vastagsága 15-20 cm. A magasra kiemelt hátak, például a Karádi-hát, csak igen vékony és szakadozott lösztakarót hordoznak. A würm-időszakfelszínformáló mozgásaira jellemző, hogya legszembetűnőbb változások a völgyhálózatban mentek végbe: a völgyek kiszélesedtek, a deráziós folyamatok felgyorsultak, ennek következtében a kisebb, jórészt eróziós völgyek szinteteljesen feltöltődtek. A nagyobb völgyekben a feltöltődés mértéke elérte a 15 métert is. A feltöltődés mértékével kapcsolatban említenünk kell, hogy ez csak akkor volt lehetséges, ha az eróziós folyamatokat az éghajlat megakadályozta. A lineáris erózió ebben az időszakban olyan minimális volt, - még a nagyobb völ­gyekben is -, hogy a lejtők ellankásodtak, a völgyek kiszélesedtek, a hátak és tábladarabok szintkülönbségei csökkentek, a lépcsők éles vonalai lágyabbak lettek: sok kisebb, enyhe lejtésű lépcső keletkezett. A würm-korszakot követő holocén kori felszínváltozások közül elsőként az újra meginduló eróziós tevékenység említhető, az időjárási körülmények megvál­tozása következtében. A korábban kiszélesedett völgyekben már a posztglaciálisban állandó vízfolyások jelentek meg, és általuk megkezdődött a korábban deráziós tevékenység során f elöltődött üledékek kimosása, kialakultak az eróziós bevágások, a völgytalpak. Ilyen erőteljes bevágódás mutatható ki a Balatonhoz lefutó meridionális völgyek és a tóparti völgyek torkolatánál. Az eróziós-deráziós folyamatok a holocén azon szakaszában is erősen működtek, amikor már az antropogén hatások is kimutathatók. A holocénban igazolható egy másik jellegzetes felszínformáló mozgás is, elsősorban az északra néző meredek peremek lábánál, ahol az alámosások és a csapadék hatására bekövetkező átnedvesedés meggyengítette a kőzetek állékony­ságát: ez a felszínformáló mozgás a csuszamlás illetve a suvadás, ami még szá­zadunk elején is működött az akarattyai magaspart előtt. A holocénban a tovább süllyedő Balaton lefolyástalanná vált, a befolyó csa­padék- és rétegvizek hatására a vízállás megnőtt. A magas vízállások idején a tó jelentős abráziós (hullámzás okozta kimosás, letárolás) tevékenységet fejtett ki, alámosta a würm-kori lejtőüledékkel fedett déli lejtőperemeket, és helyenként több száz méterrel délebbre szorította azokat. Ekkor keletkezett Siófoktól Boglárig az a meredek, 5-10 méter magas perem, mely a déli partot kiséri.